Éreztem
forró láz gyötri testem,
homlokom jégvirág szirmára
lágyan ejtettem,
pillám alá gyűjtve
a tegnapok megszépült álmait,
csukott tenyerembe
a holnapok vágyait.
Hallottam
ahogy koppan az ajtón
egy széllel érkezett kiáltás,
szilánkosra tépve
jégvirágok arcát,
egy szó ott maradt
a jégbe fagyva,
lelkedbe lettem falazva.
Láttam
mikor az éjszaka könnyű álma
fekete ruhát ölt,
tépett madárszárnyon
az eldobott szerelem,
csak egyet nem
láthattam soha,
ablakra jégvirágot
hogyan csókol az éjszaka.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Kozák Mari