A szívem öltözik ünneplőbe,
ha mosolyodtól megszépült
hallgatag – reggelen,
ajkadról a szót
ujjam hegyére illeszthetem.
Majd lassul az idetévedő
huncut-érintés
s ölemre indul a szerelem,
hogy a ki nem mondott
ajkadról – hullott szót,
veled megfelezzem.
Hát ünneplőbe öltözik
a tegnapok magánya,
fehér selymet terít vállakra
az a vigyázó pillanat,
míg mi is magunkra öltjük
legszebbik ruhánkat,
hogy együtt vétkezzünk
vagy tapossuk sárba az álmokat.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Kozák Mari