|
M. Laurens
AZ ŐSI NYELV
Ahogy a részeg nyögdicsél, a fene-tudja, mit mesél. Vigyorogva les szfinxeket… Mit lát? Kit hall? Miért nevet?
Libákkal fenn egy resti száll? Hát… nagy gágogva fel-fel áll. Majd lehuppanva énekel: irtóztatóan-rémesen.
Hogy mit kuruttyol a garat, még felfogni is nagy falat: ősi nyelv, isteni talány… Az angyalok se értik tán.
Pest-Buda 2015. február
Kép: Pólyai Tibor: Ivócimborák (részlet) A vers cím, szerző és a forrás megjelölésével, nonprofit céllal szabadon után-közölhető.
A vers bárminemű átdolgozásához a szerző külön engedélye szükséges!
Copyright © M. Laurens 2015 minden jog fenntartva!
|
