Ingyen konyha, a városban több ilyen is működik. Délidőben hosszú sor várja az ebédet, a bejárat előtt. Kis csoportokban beszélgetnek, egy szakadt hátizsákos meséli éppen, amit apjától hallott többször gyermekkorában.
Szülőfalujában ilyenkor nyáron kint dolgoztak a földeken. Ott ették meg a földön ülve, az ölükben az ebédet, aminek munkától elfáradva, farkaséhesen mindig csodálatos íze volt. Ő felnőttként mégis feljött a városba, állás reményében, persze munkanélküli, aztán pedig fedél nélküli lett. Az utcán rekedt.
Ahogy így álldogálnak, egyszer csak egy elegáns autó parkol le a járdaszegély mellett. Magas, erős, jól öltözött férfi száll ki belőle, egyenesen feléjük tartva.
— Jó napot, emberek! — köszön rájuk.
Több arc is felé fordul.
— Itt lakom a közelben, kertes házban, illetve most épül a ház. Keresek néhány férfit, aki eljönne segíteni az építkezésen. Szálláslehetőség lenne, ennivalót kapnának és fizetnék is a munkáért.
A sorban állók gyanúsan, bizalmatlanul méregetik a jövevényt.
— Ne féljenek, becsületesen megfizetem, ha valaki eljön dolgozni — toldja meg az ajánlatot.
Senki nem mozdul. Várják tovább az ingyen ebédet. Már nyitják is az ajtót, száll az étel illata. Vajon ennek milyen íze lehet?
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Magyar Eszter