Legszívesebben leültem volna a bevásárló központ mellett valamelyik padra, olyan szépen sütött a Nap. Szinte nem is lépkedtem, hanem lebegtem. „Pont ilyenkor kell vásárolnom, ahelyett, hogy legalább sétálhatnék egyet. Mindig csak sietni, hajtani a verklit, nehogy megálljon” — dohogtam magamban.
Fájó szívvel léptem be a verőfényből a hatalmas épületbe. Ahogy az első emeletre értem, meghökkentem. A hosszú, széles folyosón, egy helyen egész kis csoportosulásra lettem figyelmes.
Kíváncsian igyekeztem oda, megnézni mi történik? Megszólítottam a sor végén álló két idősebb hölgyet.
— Elnézést kérek! Miért állnak itt ilyen sokan? Valamit ingyen osztogatnak? — kedélyeskedtem.
— Ez itt egy panasziroda — kezdte magyarázni egyikük. — Bárkit meghallgatnak és nem magasak az árak.
— Ráadásul ma akció van — toldotta meg a másik, kicsit kövérkés, ősz hajú asszony, de akkor már én is észrevettem az ajtó felett a táblán a feliratot. Mindjárt ezután egy kis mozgolódás támadt, előttem két férfi nem tudott megegyezni, melyikük érkezett előbb. Ahogy ide-oda topogtak, igazukat hajtogatva, kettőjük között megpillantottam a kirakatban az árjegyzéket. Jól látható, lábakon álló táblára lett kiírva, gyorsan pásztázni kezdtem szemeimmel a kínálatot.
Családi problémák 1.000.- Ft/félóra 1-es gomb
Munkahelyi fúrás, áskálódás 1.500.- Ft/félóra 2-es gomb
Kicsi a gyerek 1.000.- Ft/félóra 3-as gomb
Serdül a gyerek 3.000.- Ft/egy óra 4-es gomb
Felnőtt a gyerek 1.500.- Ft/félóra 5-ös gomb
Férjem megcsal (tipikus eset) 800.- Ft/negyedóra 6-os gomb
Feleségem megcsal 1.500.- Ft/negyedóra 7-es gomb
Utálom a szomszédomat 1.200.- Ft/félóra 8-as gomb
Egyéb sérelmek, gondok, bajok 1.500.- Ft/óra 9-es gomb
Politikai helyzet, politikusok szidalmazása bónusz (maximum fél óra időtartamra)
Pénztári órák: 8-12 óráig, illetve 13-18 óráig. Ebédidő: 12-13 óráig
Csütörtöki napokon „egyet fizet, kettőt kap” akciónk keretében kipanaszkodhatja magát a befizetett témakör mellett egy másikkal kapcsolatban is, teljesen ingyen.
Köszönjük, hogy igénybe vette szolgáltatásunkat!
— Micsoda üzleti érzék! — lelkesedtem, hangosan.
— Kibővíthetnék a témaköröket az udvariatlan, neveletlen emberek elviselésével — vetette oda az egyik tolakodó.
— Szerintem is, ha rám kerül a sor, meg fogom említeni — nézett utálkozó szemekkel rá a másik.
Felültem az ágyamban. A sötétben lassan rájöttem, hogy éjszaka van, álmomból ébredtem.
„Micsoda sületlenség! Panasziroda!?” — pergettem vissza gondolatban az álom képeit.
Hamarosan azonban rájöttem, honnan jöhetett ez az abszurd képzelgés.
A közeli piacon dolgozom eladóként, egy száraz tésztát, tököt, fokhagymát, különböző fűszereket, de főként sokfajta savanyúságot árusító üzletben. A vevők sokszor panaszkodnak, például azon a napon is, a néni fizetésnél a nyugdíját kevesellte, mikor pénztárcájából összekotorta a fémpénzeket, utána a középkorú, magas úr a fia tanulmányainak költségeit ecsetelte fél kiló csemege uborka és káposztával töltött dinnye között, mire a soron következő hölgy elnevette magát és felvetette, mi lenne, ha kiírnánk, hogy egy kiló gyalult tök négyszáz, panasszal együtt hatszáz forint. Bővíteni kellene a profilt, mert manapság semmi sincs ingyen. Senki nem kívánhatja, hogy a sirámait csak úgy, minden fizetség nélkül bárki meghallgassa. A kapor benne van a tök árában, de a panaszért lehetne pénzt kérni.
Ezen jót nevettünk, együtt a még ott lévő, szatyraiba pakolászó nénivel és a férfivel. Úgy látszik, hogy a fejemben elraktározódott ez a kis epizód és ezen az éjjelen előjött.
Átizzadtam a hálóingemet, erős fájdalmat éreztem a hátamban. Nehezemre esett felkapcsolni az ágy melletti kislámpát. Kóvályogtam, rosszul éreztem magamat. Kimegyek a lázmérőért, gondoltam, de nem voltam képes felkelni. Szerencsére idősebbik fiam megszomjazott, s mikor kiment a konyhába inni, észrevette, hogy fény szűrődik ki a szobámból. Bekopogott, megkérdezte, hogy minden rendben van-e?
Három hétig betegeskedtem tüdőgyulladással. Mikor felépültem és első nap dolgozni mentem, a buszon régi osztálytársammal találkoztam.
— Szia! De rég láttalak! Hogy vagy?
— Beteg voltam, ma megyek először dolgozni…
— Igen? Jól? Ennek örülök — s már szállt is le, oda sem figyelve, mit mondtam, belém fojtva legalább három buszmegállónyi panaszt. Néhány pillanatra még szükségem volt, hogy megemésszem a mai felszínes, szinte csak protokoll emberi kapcsolatok, saját bőrömön megtapasztalt esetét.
Talán nem is olyan rossz ötlet ez a panasziroda.
Legutóbbi módosítás: 2015.02.14. @ 11:54 :: Magyar Eszter
