Magyar Eszter : Tojásos nokedli

Nyomtatás

Ha valaki azt állítja, hogy a sorsdöntő változások életünkben nem apróságokon múlnak, bizony téved. Ebből a hétköznapi történetből is kitűnik, hogy a láthatatlan, kibogozhatatlan szálak, amik mindennapjaink eseményeit szövik, időnként beleakadhatnak, akár egy tojásos nokedlibe, de ne szaladjunk előre!

A mi emberünk pedig, akivel ez megesett, mit sem sejtett az ominózus nap reggelén, amikor felébredt. Asszonya, akit imádott, ágyba hozta neki az első, „életmentő” kávéját. Behunyt szemmel kortyolgatta az illatos, zamatos fekete nedűt, majd a szokásos tevékenységek: reggeli, mosakodás, borotválkozás végeztével  elindult dolgozni.

Munkaidő után, szerdai nap lévén, sietett a másik asszonyhoz, akit imádott, hiszen ebben sincs semmi rendkívüli. Az átlagemberek megszokott életét élte, egy feleség, két felnőtt gyerek, egy barátnő, hetente kétszer, amitől azt gondolta, hogy teljesebb, boldogabb sors jutott neki, mint más férfiaknak. Azok a más férfiak pedig, szintén hasonlóképpen gondolkodtak, hasonlóan alakított sorsukról.

Az otthoni asszony vigyázott az egészségére, diétás, ugyanakkor gondosan összeválogatott, finom ételekkel lepte meg, hiszen a koleszterin, a cukor, a vérnyomás… Apus fáradt, óvni kellett, kímélni, különösen a szerdai és pénteki nyavalyás, hosszúra nyúló értekezletek alkalmával, amik miatt olyankor késő éjjel ért haza. Hivatalos asszonya ébren várta, s reggel szinte a levegőben lépkedve közlekedett a lakásban, hogy kimerült férje álmát őrizze.

A másik asszonynál pazar lakomák várták, néha pedig egyszerű, de a hízással, felesleges súly felszedésével egyáltalán nem törődő, egészségre ártalmas, finomságokat tömhette, korlátlanul magába. Nagy kedvence gyakran szerepelt az étlapon, mégpedig a tojásos nokedli.

Egy hétfői napon aztán gondolt egyet élete párja, lazábbra engedte a gyeplőt, s meglepte apust egy igazából ártalmas, de ellenállhatatlan vacsorával. Főzött neki tojásos nokedlit. Emberes mennyiség készült, két tányér után is maradt még bőven keddre is. Mindkét estén, a szokatlan, laza dőzsölés vonalán haladva, vidám beszélgetéssel telt evés után az idő. Felidéződtek régi, mulatságos, családi események, s talán még egy kis romantika is keveredett az ecetes uborkasaláta mellé az asztalra.

Szerdán azért természetesen sietett munkaidő után szokásos, görbe útjára. Ahogy saját kulcsával nyitotta a lakás ajtaját, barátnője repült feléje, ölelésre tárt karokkal, s hozzábújva csak ennyit mondott:

— Tojásos nokedlit főztem, a kedvencedet.

Egy pillanatra ki is esett az időzített boldogságból, s a földre huppant érzékeny lelke. Alig tudott kicsikarni magából egy erőltetett mosolyt válaszul. Mikor pedig a pedáns tisztaságú, barátságos konyhába értek, s leült az asztalhoz, kigúvadt szemekkel meredt a hatalmas adag ételre. Próbálta magába passzírozni a nokedliket, de nem volt képes mindet megenni.

— Ne légy ilyen utálatos, miért nem eszel még? — erősködött nem hivatalos asszonya.

— Nagyon finom, de valami lehet a gyomrommal — próbálta magyarázni a helyzetet.

— Ugyan már, mikor megjöttél, nem látszott rajtad semmi — állította a nő.

— Röntgen szemed van? Belém látsz? — kérdezte kissé fanyar hangsúllyal.

— Akkor miért nem azzal kezdted, hogy nem érzed jól magad? — szólt a szemrehányás.

— Örömmel jöttem ide, nem akartam panaszkodni — tért ki ügyesen a férfi.

— Örömmel? — kapott a szó után nyomatékkal a barátnő.

— Miért, mit gondolsz, munka után, fáradtan, miért jövök ide?

— Neked ugrálok egész nap, minden házi munkát elvégzek, hogy az estét csak veled tölthessem. Miattad főzök, magamnak nem kéne — hangzott a válasz.

— Nem tudtam, hogy ilyen teher neked ez a kapcsolat.

— Önző vagy, mint minden férfi.

— Igazán? Nem vagyok veled figyelmes, minden téren?

— Mire gondolsz? — villámlottak a máskor oly szelíd, zöldes macskaszemek, amik a férfit elbűvölték.

— Nem érdekes, Cicám — próbálta elsimítani a férfi a problémát, de már késő volt, robbant a bomba. Cica fogta a tányért, s a rajta maradt tojásos nokedlivel együtt földhöz vágta.

Egy nőt megsérteni, vérig sérteni sokféleképpen lehet. Akárcsak egy férfit. Leginkább mindkét felet az intimitások terén. Életünk színpadán a két legfontosabb színtér az asztal és az ágy. Kompromisszumokat kötünk, próbálunk örömet szerezni, elfogadni, hazudni, színlelni, megélni és túlélni, de ha otthon is és a titkos, boldogság szféránkban is tojásos nokedlit kapunk, az végzetes lehet.  

A férfi meghökkenve, kiábrándultan nézte a szürke hétköznapokat megszínesítő asszonyt, miközben valahogy az az érzése támadt, hogy már ő is szürke lett. Felállt az asztaltól, felvette kabátját, kifelé menet az előszobai cipős polc tetejére tette kulcsát, s köszönés nélkül távozott.

Földi pályafutásunk során mindannyian nyeljük a nekünk jutó tojásos nokedlit, nap mint nap, nem csoda hát, ha időnként megcsömörlünk tőle.