Csoda vagy.
Fehér, kékselyem erekkel.
Ajkad bíborabb, mint egy vércsepp.
Térdig kopott ruhád takarja el
pergamen bőrödet.
Fűcsomód páragőzben is
nekem megőrzöd-e?
A végtelen öl, csokorba szedlek.
Kertelve, de vázamba teszlek.
Bírjuk el az időt, oda-vissza.
Mert időtlen a szerelem,
tiszta a szó, és gyakorol
a lélek. Felemellek onnan oda,
ahol vágyaid elfenekelnének,
de sorsunk esze most-soha.
Elbírom halkuló leged,
míg te álarcaidat feltérképezed.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Marthi Anna