Marthi Anna : Vizsgadrukk

Csoda vagy.

Fehér, kékselyem erekkel.

Ajkad bíborabb, mint egy vércsepp.

Térdig kopott ruhád takarja el

pergamen bőrödet.

Fűcsomód páragőzben is

nekem megőrzöd-e?

A végtelen öl, csokorba szedlek.

Kertelve, de vázamba teszlek.

Bírjuk el az időt, oda-vissza.

Mert időtlen a szerelem,

tiszta a szó, és gyakorol

a lélek. Felemellek onnan oda,

ahol vágyaid elfenekelnének,

de sorsunk esze most-soha.

Elbírom halkuló leged,

míg te álarcaidat feltérképezed.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak