Pimasz lettem, túl sikeres?
Mosoly mögött vesztem érzem?
Döglenek torz rajzainkért –
papír s toll a szenvedélyem!
Munkatársunk Hesse, Rilke,
holnap cikket küld Thomas Mann!
Korunk sújtólege készül
bolygók közt – sötét magasban.
Nem nyugszik Chronos sem Hádész,
vaskort gyárt – nyög fém s hadipar,
acélt szór öt kontinensre,
új osztást ha egy is akar!
Bérenceik: gonosztevők!
mércéjük szám s talmi váltó.
Szült milliók lelke-veszte
hogy’ nem pusztába kiáltó?
Régen? Lovag – szerencsétlen!
– pajzsán kereszt: büszke szentség,
vérét hagyta a „Szent Földön”…
Rómában mert ezt hirdették.
Zúdult lovas, gyalog-erdő,
fejek hulltak egyre-másra
ott, hol Jézus csodákat tett
mint Krisztus – Fény koronája!
Golgotán ég tán lángotok,
vagy koponyánk kutacs-hegyén?
Amit szócsövek hirdetnek:
mi más – uszító képregény!
Karvalycsőrt ha lélek növeszt,
karma sem tűr Igazságot –
jól tudván hol s miként vétett:
esküt színlel esküdt, vádlott!
Üres szívben míg nő a félsz,
korlát sűrűl – tompa Árnyék.
Kincsünk egy: az örök Élet –
vallja, kiben csillag jár még!
Legutóbbi módosítás: 2015.02.24. @ 16:25 :: Pásztor Attila - Atyla
