Bárhol vagyok, a hiányom veszem észre –
ez némi ijedelem, mi nem teszi lehetővé,
hogy ott legyek, ahol vagyok – ez nem azt
jelenti, mintha valahol másutt volnék – de ott alig,
amit majd megbánok, mert végül is hiányzom –
s a legrosszabb: nem másnak, mert ott tudnak,
de magamnak, mert már megint nem sikerült
egy megveszekedett újabb kísérlet, hogy éljek.
A gyermekeket meg – szinte elvétettem, majdnem
kisdedet mondtam többes számban – valósággal utálom,
de legalábbis gyanakodva figyelem, mert valamennyi
gyermek provokáció, azért jön világra, hogy sírva-
nevetve kikarítson egy embernyi darabot belőle,
és ennek elhatárolásával foglalatoskodik,
miközben mások félelmükben énekelnek vagy meghalnak.
Szabad annyiféleképpen lehet az ember. Egyféleképpen.
2015.02.26.
Legutóbbi módosítás: 2015.02.26. @ 20:17 :: Petz György