Szeret téged az idő,
mi egy volt s nem létező,
mert amióta van,
arra készült, hogy megmutassa
neked táguló egyetemét;
örülj zibegő csillagain,
tanulj arányokat, s hidd:
feléd zenél a szférák
minden szöglete, arcod belső
fényének tűnik pillantása,
mibe feledkezve elébb-
utóbb az leszel, mi volt:
a végtelen idő
előtti pillanat.
*
S most nézd a körbejáró órát,
pontos-e. S ha áll?
Egy nap az akkor is két
villanásnyit pontos – mondják.
Jaj, bolondok, nincs a változás
energiája benne,
nem pontos akkor egyszer sem
az az óra. Nem él.
2015.02.17
Legutóbbi módosítás: 2015.02.17. @ 20:50 :: Petz György