“Így nem őrizte kincseit a gazdag”,
mióta él e Föld és mindene,
mint őrzök valakit én, szegény,
ki világra hoztam egy tavasz-reggelen
kicsiny gyermekem.
Nem létezik annál szebb feladat,
hogy figyelhetem, óvhatom léptét
és nála nagyobb remény sem akad;
se a sárgánsimogat-nap,
vagy a váltóruhás-természet,
de az otthon sem, a rendezett,
a munkábólleszfalat
terített asztalunk tányérján.
Tőle gazdag mindenem azóta,
hogy megfogant,
méhemben hordtam,
s egy fájdalmas kiáltással
szemembe boldogságot csalt.
Ajándék, ki olyan kincs,
mivel fizetni nem lehet,
mégis táplál ízes falatokkal.
Vele kárpótolt kilenc hónap
tartása, várakozása,
egészségét könyörögő imája,
és születése fakasztott szirmokat
életem kétséges magjából,
hogy tiszta lénye örök
erőt – pótolhatatlant – adjon.
Mióta először vett levegőt
állandó az én oxigénem is,
s mozog fáradhatatlanul kezem,
mert máshogy nem lehet,
hiszen van kiért tennem,
hiába, hogy sokszor
sötét nappal is az ég,
s viharok csúfítják el, mi kékje,
ha van, ki tisztán, esendőn is
képes kivilágosítani azt,
mert színt jelent fénye.
Csodálom, imádom őt
az első pillanattól,
“és gazdag vagyok, mérhetetlenül”,
mindegy ki, s mit ígér(t),
mert már van bizonyságom,
hogy hozzám teremtették,
hisz’ dolgom formáját,
kedvét, fényét őrizni,
hogy azokat le ne törjék,
meg ne sértsék.
Az Úr rendelkezett.
Mosolygó-ösztöntől
vezérelten teljesítem,
és szívvel fogadom, hogy
tartom, ölelem, és nem csak,
ha apró szája kérlel,
hanem mert így akarom,
mert fontos,
minden más csak másodlagos.
Altatóm, hajnali gondolatom
miatta szól: Csináld, tedd,
hittel, holnap is, és mindig,
egyedül érte,
s míg a lehetőség adott.
(2015. február 15.)
©Pilla
Asszociáció Gemma Moretti Őrizlek c. versének idézett soraira!
Legutóbbi módosítás: 2015.02.22. @ 17:37 :: Pilla S.M
