Istenem. Ki az,
ki játszik velem,
s miért engeded,
mit tervezel?
Olyan, mintha akarattal
görbítenéd jellemem,
mintha azt várnád,
folyton feléd fordulva
s könyörögve kérjelek,
hogy oldozd fel jelenem.
Mintha keveslenéd
a magamból formált bárányt,
mintha visszautasítanád
téged magasztaló áldozatom,
mikor nem hagylak el,
inkább belőled szólom
kétségem, gondolatom,
hogy majd te tisztítsd,
mikor elhagylak,
s ahelyett, hogy
kereszted köszönném,
magamat sajnálva
sajátom siratom…
Érzem, mit szeretnél,
de mégsem engedsz
tisztán látnom, hogy
hol a helyem, s
mire vagyok.
Zavar a kérdés,
s hogy még nincs válaszom,
mint félelmem, hogy talán majd
megtudom feladatom.
Annyiszor kértelek már,
mint most is, hallod?
Hogy lásd, mikor esz a méreg,
hogy nélküled nem lehetek,
csak elnyomott.
Legyen meg akaratod.
Nem akarok mást,
csak lépni tudjam holnapom,
megélve mindent,
mit tőled kapok, s enyém,
mert te ítéltél nekem
születés-hajnalomon;
legyen folytatás akkor is,
mikor szívem tompán ver,
s lelkem már-már halott.
Töltsd fel színtelenem vörössel,
hadd lássa erejét mindenki,
aki minket együtt kétségbe von.
Legyen tapasztalat, hogy
nem könnyű az élet,
miben csak a hatalom érdem,
de van, kinek más,
ha hisz a szeretetben,
őszintében, érzelemben.
Atyám, bevallom fázok.
Terítsd rám takaród.
Reszketek, én, gyermeked,
mert elvonják tőlem
az árnyak a holnap-napod.
Dönts kérlek. Nem akarok
haragot. Dönts sorsomról,
és ígérem, elfogadom.
Kérlek. Várom.
(2015. február 9.)
©Pilla
Illusztráció: www.edesviz.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Pilla S.M