Nem érdemes bánni, hogy
tőlünk független átjárónk,
balra élet, jobbra halál közt;
mint azt sem, hogy alattunk
mozog a lét, Isten-osztott
egyik székén pedig én,
másikon más érez,
miközben tudni vár,
mi lesz mindenen túl,
talán majd furcsa táblák
jelzik rikítón: Vég-állomás.
Nem érdemes bánni,
hogy lélegzet, és tett
kap értelmet, inkább
remélni kell a csatlakozást,
s hogy fel is szállhatunk rá,
s hogy nem le,
hanem magasra visz,
s hogy majd nem fáj.
Nem kell bánni, mikor
a türelmetlen-perc szól ránk:
indulj, menj, Te sánta,
reményvesztett álmodó.
Nem kell semmit bánni,
vagy várni. Felesleges.
Egyszer elfogy az út.
Elfogy előttünk. Biztos.
(2015. február 12.)
©Pilla
Illusztráció: alap – ladym.lapunk.hu, felirat – én
Legutóbbi módosítás: 2015.02.17. @ 07:28 :: Pilla S.M