feljő törölközik éppen a nap
telt idomával billen a tájra
keresztbe fonva a lába
dús combjai öblén
sötétül az örvény
miközben a felhő-verte egekre
feljő törölközik éppen a nap
s szélben remegve a fák és a kendő
a barna földről vak árnya
belekap a zöldellő tájba
