Úgy leszek, mint húrtalan gitáron,
hangtalan kopogok csak a bundokon.
Mint a sirály, szárnya nélkül
zuhanok kőként a mélybe,
de nem jön a csobbanás
nem érek még le.
(Nem)
Mint dalnok hangja nélkül,
mint dámvad agancsa nélkül
rohanok fejjel a másiknak.
Nem jön a feloldozás.
Nem jön megoldás.
Van a nincs, a hiány, az űr…
(Van)
Fekszem az ágyon
félig nyitott szemmel,
és a hajnal első sugarai
nem tükröződnek már
tekintetemben,
egy kicsit meghaltam ma is,
azt hiszem.
Legutóbbi módosítás: 2015.02.07. @ 11:00 :: Tarány Sándor
