Áldott kövek súgják nekem:
– Amikor még egy volt minden,
Templomukban ének zengett,
„Egy az Isten, egy a nemzet!”
Amikor csak szólt harangja,
Gyász, vagy öröm hírét hozta,
Annyi emlék minden kőben,
Ahány dobbanás a szívben.
Áldatlan időknek kora,
Úgy indult Bözöd ostroma,
Hogy a Küsmöd patak táncát,
Betongát falakba zárták.
Ahogy nőtt a víz a völgybe,
Úgy gyűlt a szülőföld könnye,
Örökségünket elmossa,
Jaj, a szívem megsiratja.
Áldott kövek súgják nekem,
Nem nyugodhatnak békében,
Búcsúdaluk akkor szólott,
Mikor a templom leomlott.
Amikor csak szólt harangja,
Gyász, vagy öröm hírét hozta,
Annyi emlék minden kőben,
Ahány dobbanás a szívben.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Thököly Vajk