Tóth Zita Emese : Igézet

 

Piros csóknyomok nyakamon,

ujjaink összekulcsolódnak,

én ajkad harapom,

kint zajos világ rohan,

rideg rutinnal örvénylik a város,

szemünk összevillan,

tekintetedbe bújva nem fázom.

Legutóbbi módosítás: 2015.02.19. @ 21:15 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 147 Írás
'92 ősztől vagyok. 8 évesen kezdtem verset írni. Azóta is tart.