Menekülésben vagy,
az időt siettetnéd,
mintha bármiről
is lekésnél;
keresed, mi
fényesebb a fénynél. – ez eddig rendben volna
———————————————————
Vak rohanásban
az idővel az időben,
keresed a jövőd
a jövőben.
Észre sem veszed
magad a zuhanásban,
ezen is túl vagy
a lázban. – Túl sok a -ban, -ben ezen a kis részen, a az az “idővel az időben”, “jövőd a jövőben” túl van bonyolítva, azaz meg van erőszakolva, viszont nem is igen mondasz vele semmi különöset.
———————————————————-
Ha a menekülésben
egy percig is félnél,
tudd, időközben
megérkeztél.
———————————————————
Kedves Béla! Javaslom a középső rész újragondolását! Üdv: Zsó
———————————————————
Köszönöm az észrevételeidet.
Egy példa, hogy mennyire különböző módon lehet megítélni ugyanazt. Erről a versről egy másik oldalon ezt írta egy olvasó: “Mint megnevezed, menekülés ez a rohanás. Közben, ha félne, aki fél, vajon mitől is? Hogy a hiábavalóság árnya vetül a célra, hogy rájön: nem jó felé indult el, rossz irányba fut szakadatlan? Hogy életéből ki- s elmaradnak valódi értékek, gazdagító kapcsolatok? Meglehet, ekkor csakugyan megérkezett egy irányváltó állomáshoz. Elgondolkodtató a versed, Béla!”
———————————————————-
Kedves Béla! Ne haragudj, de ehhez csak annyit tudok mondani, hogy ez itt a Héttorony. Természetesen, annak nincs semmi akadálya, hogy a naplódba felrakd így, ahogy van. Szeretettel üdvözöllek: Zsó
Legutóbbi módosítás: 2015.02.18. @ 17:00 :: Urbán-Szabó Béla