Varró Brigitta : Ólom manók

2015.02.20. Varró Brigitta Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Nehezen indul a reggel.

Ólom manók ágyam szélén ülnek,

súlyukkal perceimre nyomulva

mindent elkövetnek, hogy ne kerüljek a valóba.

Manó fiú szemhéjamra édes álmot csókol,

könyörgöm: maradj

kérek még a bókból.

Beleragadok a 6 óra 20-ba,

öt manó is kevés, hogy kihúzna.

Egyre beljebb megyek

óvatosan kúszva…

Hirtelen felébredek,

a nap az arcomra

térdepelt.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.20. @ 19:00 :: Varró Brigitta
Szerző Varró Brigitta 0 Írás
"Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról." (Weöres Sándor) Köszönöm szépen Ilcsinek, hogy itt lehetek. Írásaimban leljétek örömötöket :-)