Zajácz Edina : Maradhattál volna

2015.02.28. Zajácz Edina Vers 9
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Maradhattál volna az a szüntelen vágyott,
bokámtól az ég felé szivárgó,
a bűneink közepébe belesúgott,
maradhattál volna,

maradhattál volna az engem megillető,
szűkülő szememben fellobbantott,
a sarkában hangtalanul különcködő,
maradhattál volna,

maradhattál volna a háború előtti,
a mellemen tompám felreszkető,
az a  befejezetlen irgalom-úti,
maradhattál volna,

maradhattál volna a miattam születő,
a titkos jelrendszerekbe bújtatott,
a félelemtől egymásba gömbölyödő
csend.

Maradhattál volna.

Legutóbbi módosítás: 2015.02.28. @ 16:36 :: Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.