Böröczki Mihály - Mityka : Forgácsfánk

Hamisítatlan jó ízét imádtam,

ahogy besurrant, s szétoszlott a számban,

a tekergőző, roppos barnaságát,

s az illatát, mi kívül-bévül járt át,

meg azt örültem, ahogyan a rádli,

elkezd csíkon cikk-cakkoson járni,

és öbleit, ahogyan sorra-sorban,

megmártogalóztak a porcukorban,

meg azt a ráncolt, boldog kezet láttam,

amelyik táncra kelt a gyúrt tésztában,

s az ujjakat, kik várták, hogy behintsék,

szórt liszttel majd a gyúródeszka kincsét,

és kacagtak az össze-vissza hurkok,

a sodrófa is jókedvében nyújtott,

zsír sercegett, és dalolt a hasábfa,

s míg lábas alá igyekőzött lángja,

oly édes lett a kacskaringós étel,

hogy konyhánk együtt falatolt az éggel.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.03.16. @ 07:55 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.