Hamisítatlan jó ízét imádtam,
ahogy besurrant, s szétoszlott a számban,
a tekergőző, roppos barnaságát,
s az illatát, mi kívül-bévül járt át,
meg azt örültem, ahogyan a rádli,
elkezd csíkon cikk-cakkoson járni,
és öbleit, ahogyan sorra-sorban,
megmártogalóztak a porcukorban,
meg azt a ráncolt, boldog kezet láttam,
amelyik táncra kelt a gyúrt tésztában,
s az ujjakat, kik várták, hogy behintsék,
szórt liszttel majd a gyúródeszka kincsét,
és kacagtak az össze-vissza hurkok,
a sodrófa is jókedvében nyújtott,
zsír sercegett, és dalolt a hasábfa,
s míg lábas alá igyekőzött lángja,
oly édes lett a kacskaringós étel,
hogy konyhánk együtt falatolt az éggel.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.16. @ 07:55 :: Böröczki Mihály - Mityka