Böröczki Mihály - Mityka : Útszakadás

2015.03.11. Böröczki Mihály - Mityka Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Kikristályosodik a pillanat,
a légzés elmegy, ott maradsz magad,
az ösztönöd még vissza-visszatáncol
az óriásira duzzadt világból,
de nincs fogódzó, elhagyod erődet,
hogy idemaradásodat legyőzzed,
hisz messze látsz már, irgalmatlan messze,
két latorra, s a középső keresztre,
s mint szétszakított út végén a vándor,
kitántorogsz a megpördült világból.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.03.11. @ 07:30 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.