Beleolvadok
a forró aszfaltba…
Ha kihűl, csiszolj rá,
intarziát alkotva.
Már látom lassan,
csak magunknak vagyunk.
Hogy mégis nyomokat hagyjunk,
Magunk mögé morzsát szórunk.
Zúzd össze csontjaim…
Legyek én az anyag!
Apró szilánkjaim tartsák
össze azt, mi maradt.
Gyújtsd meg gyenge tüzed,
s fújd le finom gázzal…
Égess porrá, vigyen szél
a többi földi mázzal.
Megyek tovább ős porával,
szümtükkel lássátok!
Nem kell nekem kaparjatok
hat láb mélynyi árkot…
Legutóbbi módosítás: 2015.03.24. @ 19:21 :: Furuglyás René