– Ej, be szép az élet! –
Fejünk fölött tanulságok
ropják pattogós iramban
táncukat.
A lélek
nem moccanna.
Csillagtalan.
Nehezen adja magát.
Tanulni nem, repülni
szeret.
Más
zenére vágyik.
Ez a ritmus túl
feszes,
túl
fegyelmezett.
-Körtánc ez, lelkem!
Forogj, pörögj!
Csak a jó megoldás
árul petrezselymet.
Fonok néked veszteségből
virágos koszorút,
emlékekből
kötök piros pántlikát hajadba,
csak dalolj!
Megjön a kedv is.
Egyszer megjön újra, ne félj!
Légy jó, ha együgyűnek is mond
ez a világ.
Ne zárd el a szíved!
Tárd ki, toppants!
Tudd, a jó dal
mindig a szívben születik. –
Legutóbbi módosítás: 2015.03.25. @ 14:34 :: Grin Sándorné
