halkan
tudod úgy
hogy ne hallja
senki sem
vánszorognak
majd szavaim
és ítéletet mondanak
szagokról
ízekről
illatokról
minden érintés
egy villanás
egy kráter
majd a tél
és a hamu
nem lesz
könyörgés
a kenyér felvágva
a bor kiöntve
ami marad
egy „lehetett volna”
mosoly
és csendben átölelve
köszön el
a tegnap a mától
ahogyan mi is
ha a holnap
majd ránk lehel
egy hideg valóságot
halkan
tudod úgy
hogy ne hallja
senki sem
Legutóbbi módosítás: 2015.03.12. @ 12:45 :: Jagos István Róbert