J. W. Goethe:
A szonett
Koosán Ildikó fordítása
Használni újra e művészeti formát,
Szép kötelesség, amit rátok hagyunk:
Kezdheted te is, épp úgy, mint mi magunk,
Ahogy a lépésszabályok előirják.
Mert hisz a mérsékletes szerethető,
Mikor a szellem erősebb, mint a lélek;
S amint magad visszafogni vagy képes,
A mű végül sikerrel befejezhető.
Így lehetek jelen művészi szonettben,
Kimért beszédben, büszke, szép szavakban
A legjobb, mit eszemmel rímbe szedtem;
Csak tudom, ez az ágy nekem kényelmetlen:
Máskor szívesebben ősfából faragtam,
Most toldoznom is kellett, mást nem tehettem.
Das Sonett
Sich in erneutem Kunstgebrauch zu üben,
Ist heil’ge Pflicht, die wir dir auferlegen:
Du kannst dich auch, wie wir, bestimmt bewegen
Nach Tritt und Schritt, wie es dir vorgeschrieben.
Denn eben die Beschränkung läßt sich lieben,
Wenn sich die Geister gar gewaltig regen;
Und wie sie sich denn auch gebärden mögen,
Das Werk zuletzt ist doch vollendet blieben.
So möcht’ ich selbst in künstlichen Sonetten,
In sprachgewandter Maße kühnem Stolze,
Das Beste, was Gefühl mir gäbe, reimen;
Nur weiß ich hier mich nicht bequem zu betten:
Ich schneide sonst so gern aus ganzem Holze,
Und müßte nun doch auch mitunter leimen.
2015.március 10
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Koosán Ildikó
