J.W.Goethe
Sóvárgás az üdvözülésre
Koosán Ildikó fordítása
Ne tudja más, csak a bölcsek,
Mert a többség kigúnyolna,
Élsz, hogy léted vígan töltsed,
Ha kell, láng tüzébe hullva.
Te a vágyak hűvös éjén
Fogantál és szeretkezel,
Csalódottság vár a végén,
Mécsvilágnál, ha vétkezel.
Ne maradj ott láncos rabnak
A sötétség börtönében,
Keress utat új vágyadnak
Boldogabb szeretkezésben.
Nem jelent gondot a távol,
Szárnyalhat a bűvölt lélek,
Mikor a vágy mohón lángol,
Te, pillangó, abban égj meg,
Mert ameddig nem érted
Azt: halj bele, hogy élj!
Sötét földi vendégléted
Gyönyört nem ígér.
J..W.Goethe:
Selige Sehnsucht
Sagt es Niemand, nur den Weisen,
Weil die Menge gleich verhöhnet,
Das Lebend’ge will ich preisen,
Das nach Flammentod sich sehnet.
In der Liebesnächte Kühlung,
Die dich zeugte, wo du zeugtest,
Ueberfällt dich fremde Fühlung,
Wenn die stille Kerze leuchtet.
Nicht mehr bleibest du umfangen
In der Finsterniss Beschattung,
Und dich reisset neu Verlangen
Auf zu höherer Begattung.
Keine Ferne macht dich schwierig,
Kommst geflogen und gebannt,
Und zuletzt, des Lichts begierig,
bist du, Schmetterling, verbrannt.
Und solang du das nicht hast,
Dieses: Stirb und werde!
Bist du nur ein trüber Gast
Auf der dunklen Erde.
Megjegyzés:
Goethe a „Werther szerelme és halála,” c. regényének
kritikus fogadtatása után írta ezt a verset
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: Koosán Ildikó
