Találkozzunk!
Paul Geraldy modorában
Koosán Ildikó
Látod! Eszembe vagy újra,
pedig tudom, rajtunk az átok;
Találkozzunk, mintha a régi
tavasz kezdete volna,
hiúságunkat félretéve.
Nem láttalak közel egy éve;
Felbukkannak a régi képek…
Ha másként is látja két ember
a világot, vonzódik egymáshoz
erősen, mért vitázna folyton sok
semmiségen? Hiszen ölelsz, s én
is ölellek… Miért cipeljük
ezt a terhet?
Érzékenyek, hiúak vagyunk, belátom.
Emlékszem, mikor pattanás
nőtt egyszer a szemed alatt,
nem akartad, hogy lássalak…
És féltékeny vagy, ahogyan én is;
Kívánjuk ezt a boldogságot,
veszekszünk mégis
este- reggel,
s aztán vesszük a kabátot…
Miért áld meg az ég szerelemmel
két örök civódót?
Lehetnénk barátok!
Nem fájna úgy, ha mással látlak.
Tagadlak magamnak, a világnak,
ha eszembe jutsz újra, s újra.
Találkozzunk, hiúságunkat félretéve
mintha a régi tavasz kezdete volna…
Hiszen szeretjük egymást!
Még nem lehet vége!
Találkozzunk! Kérlek az Égre!
2015. március 5.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Koosán Ildikó
