Elfáradtam,
hajtanám fejem karodra,
ha az éj hozzám visszahozna,
halkuló csendem
olykor sikolt bennem
és álmaim is szaladnak
ma még mellettem.
Elfáradtam,
útszéli fáknak derekát
két erős karommal ölelem,
rég halott
az a régi szerelem,
tenyeremben virágok illatát
őrzöm éjjelente,
ujjam az érintést
mára feledte.
Elfáradtam,
lehunyt pilláim alatt
alszanak a volt emlékek,
hamu alatt nyugszanak
az elmúlt évek,
szavamat a szél hozzád vitte,
ajkadra illesztette,
de elfáradtam
várni rád kedvesem,
a végső utat nélküled teszem.
