M. Laurens:
ORDÍTVA
Fájdalmaimmal nem terhellek,
pedig a némaság gyilkos gödör:
e nyomorult földön jó-páran élnek,
kiknek sorsa vidámság és gyönyör.
Boldogok, hogy fájdalmat nem találva,
sorsukat megáldotta a magas ég,
bezzeg Én: ordítva kiáltok átkot,
hogy élettel vertek meg: valaha rég!
A végzet tesz a nyomorultra!
Piszkálva minket, röhögve jár
és üdvödet szanaszét dúlja:
akár csak egyetlen hazád a tatár.
Azért is…! Terheit sarokba dobva,
e száj üvöltve, átkozva perel,
e test görcseiben rángva izzik,
haragját teremtőjéhez küldve fel!
( Pest – Buda 2015. március 19-21.)
