Enyészet múlatja perc-gyorsan az időt
a repkénnyel benőtt romos házban,
valaha égre nyúló kéménye is ledőlt,
a tetőn rozsdás szélkakas áll,
már nem nyikordul,
fals dallamát csak ő hallja,
mikor az arra tévedő szél,
néha sajnálatból megforgatja,
az ablakokban kísértet nárcisz virít,
foszló függöny szakadozik rég,
egyetlen görbe szög tartja még,
a kertben vadrózsa burjánzik,
árnyékában mohos, öreg kút bújik,
forró déli nap hevétől remeg a táj,
mély apátiában csoszog,
süppedő sápadt avarban a nyár.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.24. @ 20:48 :: Maretics Erika