Nagy L Éva : búcsúzik a tél

2015.03.07. Nagy L Éva Vers 18
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
– a kép forrása az internet –

 

 

medrébe tapadt szavak
fürdetlen álmok
könnycseppek megülnek
vénülő fákon                      
 
halálárny látomása
nyirkos hideg nap
köd szitál a tájra
a szél arcomba harap
 
megrepedt ágon
egy varjú károg
rekedtes hangja
töri meg a csendet 

 

halott léptekkel
araszoló tél
lelkem még didereg
de előbújik a fény

Legutóbbi módosítás: 2015.03.07. @ 05:00 :: Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával