Ünnepre készültem.
Vasárnap van megint.
Üresjárat.
Gyűlölöm az ünnepeket.
Gyűlölöm a vasárnapokat.
Valahova el kellene mennem,
ahol nincs ünnep
és vasárnap sincsen.
Csak keddek, szerdák, szombatok.
Hipnotikus állapot.
Megyek egy folyóparton,
és eldobok mindent, ami bánt.
Viszi a víz, sodorja az ár,
már nyúlnék utána,
– annyira megszoktam,
hogy a szabadság szinte fáj.
Látszólagos minden.
Hosszúra nyúlt délibáb.
Túl sötét az erdő,
a folyó is feketéllik, ahogy fut a múlttal.
Fák közül rám vicsorít a jövő,
öltögeti nyelvét,
és egyre erősödik bennem
valami fenyegető gúnydal.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.13. @ 10:00 :: P. Tóth Irén
