Magad mennél, vagy löknek előre –
te volnál az, mi papírra fagyott,
hogy is szólnál, ha nem szavaikkal –
és figyelem kísérjen utadon.
Úgy köszönd, hogy hozzáteszed magad,
bármi elavult is lesz holnapra:
te vagy, s a lélek sokdimenziós –
míg csak ember lesz, előhívható.
Örök-egyetlen, szükség van rád,
kiabálj ifjan, öregen, vénen –
találd meg szavak között a csendet,
töltsön ki, és töltsed be az élted.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.03. @ 23:23 :: Petz György