Élhetném másnak a valóságot,
mikor az aranytoll titkos
paktumot ír… nem megy.
Nem káprázat ma a szegénység,
s a papírpersely ifjú
vagy agg kézben,
mi alamizsnát kér.
Mondhatnám, nem félő
az árnyékjövő, ha
majd határainkon túl,
pár őrültre lő
– már tervben van –
parancsra honpuska,
s a viszonzás, a bosszús
bombák, mik majd elverik
kertünkben a tavaszt.
Zavar keserít. Becstelenek
döntik halálba a fákat,
hogy mint sztálinsegély,
küldjék – játékból – tovább
a nincstelen gazdáknak,
bár más is lenne,
de az csak palotáknak.
Idegesít, hogy reményt ér
a kitalált hamis, vagy a
“nem hagyunk fázni senkit” szó,
miközben tudatos az irtás,
pedig erdő már alig van.
Az igaz(i) jelen beteg.
Fajzott fattyak fertőzik,
öntelten hazudják részeit,
olaját, kincsét, mert
megetetnék az éhes közzel,
hogy a Tisztelt Ház
hárombólkétharmadszékén
minden jóllakott a népért ül,
s hoz szabályt.
Dühös vagyok, mert látok,
de mit? Nem frissmeszelt
kamrát, benne kánaánt
és együttcsaládot, hanem
haláltanyát, megvetést,
önkényt, elnyomást;
tanulni kár. Semmit ér
a közmunkára – tapasztaltam –
közvetít(ő) táblán,
mert nincs, ki vétózza azt,
inkább naivan adja át
– úgymond hagyatékként –
országnak tanult-jogát.
Nem tudok hazudni. Fáj, ha
húsos tenyerek csapnak arcon,
mikor a magamét mondanám,
és csodaként élem meg,
ha van még olyan boldogság,
mi nem csak ajtótól-ágyig,
hanem kifele is jár…
Csak álom nyugalmam.
A valóság (i)Gazság.
(2015. március 18.)
© Pilla
“A gyerek, ha játszik, kettős tudatállapotba kerül. Papírsüteményt vág ki vagy homoktortát formál, de ha éhes, nem ezt akarja megenni, hanem vajas kenyeret kér.” (Mérei Ferenc – Binét Ágnes)
Legutóbbi módosítás: 2015.03.25. @ 12:36 :: Pilla S.M