Tudod, milyen a Mindenhatót kérni:
hozzon meg egy fájó döntést helyettem
– ha cserébe nem maradna fillérnyi
sem zsebemben vagy nem lenne mit ennem,
akkor is – mert mindkettőnk az Égre vár:
reménnyel, lemondással, megbánással
és elég a gyötrelemből végre már,
míg égő szemekkel mennyboltot nyársal
érzéseitől kiégett két ember
( imádságuk mindössze szűk tenyérnyi )
kérdeni, vádolni egyikük sem mer:
újra gyermekévé lesz nő és férfi,
amikor az őszinte fohász már csak
utolsó megkönnyebbülésünkért szól,
hogy ne féljen többé – és én se ártsak
( köhögése kezemre pár csepp vért szór )
Itt nem segít fétis, hit, hipotézis
– arca már mozdulatlanságba billent…
Vad, pogány torokkal szűkölném mégis:
túl nehéz nem hibáztatnom az Istent.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.04. @ 11:00 :: Schifter Attila
