Szomorú fák árnyékában
Rejtőzik a szívem,
Nem ragyog rám a Nap arca,
Hideg rázza lelkem,
Gyászos, fekete ágakról
Bánat hullik rája,
Csak egy zöld reményem maradt
a sok bús sárgába’
Rázza, rázza, a szél rázza,
Nincsen néki párja,
Rázza, rázza, meg-megrázza,
Beletép hajába.
Elhervadó tekintetek
Dúdolnak zörögve,
Reggelente fagy csipdes meg,
Eső ver szét este,
Engem az enyészet ölel,
Karjait bezárja,
Meddig bírja az én szívem
Sajgó fájdalmába’
Rázza, rázza, a szél rázza,
Télnek udvarába,
Rázza, rázza, meg-megrázza,
De e tavaszt várja.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.01. @ 08:14 :: Thököly Vajk