Szeretem bőrödön a redőt
a pillanatot, mely épp most
testet ölt
Szeretem, ahogy ível a szád
s nyelved játssza a nász
himnuszát.
Szeretem a combhajlatod megsimítani
ott, ahol olyan sima a bőr,
s felszisszensz mikor ujjam rajta hegedül.
Szeretem az itt-ott árfutó apró puszikat,
mint medréből kiáradó patak
– simogat.
Szeretem a szuszogásodból átsejlő
vágyat,
s átadni magamat e földöntúli valóságnak.
Legutóbbi módosítás: 2015.03.10. @ 18:33 :: Varró Brigitta