Emlékszel, mily bolondos
szerelem volt a miénk?
Őszi szezonbállal érkezett,
nyomunkban forró vágy zihált,
dalolva gömbölyödött
körénk a tavasz,
távozásra bírta őszkirályt.
Virágba borította a bennünk
nyíló kíváncsiságot,
szánk szögletébe
mosolyok váltottak bérletet,
akkor is huncutkodtak,
ha az eső esett.
Ugrándoztunk a járdaszegélyen,
csókkal botránkoztattuk
az idősödő hölgyeket,
szemünkbe szerelem
hímzett csillogó jelet.
„Pillantásod mely rólam szállt tova”
– maradt életem örökös mosolya…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Z. Konkoly Juci
