Béklyóba szorítva a gondolat,
a világ görcsbe rándul,
vérmeleggé vált az elkeseredés…
agyonizzadt ingekből
zászlót bont a rabság,
s morzsát csipeget az ébredés.
Szemek folyója tengerré dagad,
tépett tollakat visz a víz,
ki parancsol az árapálynak,
amíg vásznak feszülnek
hajlott hátú anyák kezében?
– az emberek egyre jobban fáznak.