Volt bádogból is, finom-szögletesre
hajlingatták, hogy vegye lemezbegyre
a hasogatott dohánylevél szálát,
megőrizve a mérgét, aromáját,
s hogy szívni tudják, papírba sodorták
az ujjak között aprogatott torzsát,
és pöfékelték kaparékos füstjét,
mint szótlan esték csilló színezüstjét,
majd változott, kecses lett, pattintóra
gondolta át a kéz és odarótta
a bódulatot nemesebb lemezre,
sodorgatott, majd belemelengette
az álmokat, és rajzolt rá világot,
mit embere csak karikáin látott,
s két fele lett, szálanként mért darabbal,
beszorították lágy gumiszalaggal,
s mint asszonyoknak ötvös-szép nyakékek,
nagy dísze lett a büszke férfikéznek,
és mint mikor a csöndre új csönd támad,
úgy varázsolták két ujjra a szálat,
s a rúdarany a szándékot megértve
rápattogott a dózni fedelére,
csak tömörödött, nem tudta egészen,
hogy szükség, vagy csak szertartás a kézben.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.17. @ 06:46 :: Böröczki Mihály - Mityka
