Fotó: Delacasse Kriszta
Hosszú lesz, míg titkaimat
kereszted tövére helyezem.
Lámpást adsz kezembe,
az út végén megtalállak.
Vétkeinket felvitted a keresztfára.
Imám epedő szomjúság.
Szent Keresztfád előtt térdelve
az én torkom is kiszárad…
Látom összekötözött lábad
a gonosztevők serege között,
a halál porába csöpögő
drága véred, mit
értünk hullattál,
miközben gyilkosaid
köntösödre sorsot vetnek.
Megfeszített tested vélem
gyötrelmeimben. –
Nálad bocsánatot nyer a vétek,
gondjaim kisimulnak
bánatom felett.
Itt, a kereszt tövénél
értelmet nyer minden,
visszaadtad a reményt,
harmadnapra feltámadtál.
Sírod üres… Legyőzted a halált.
Te valóban élsz.
Te vagy a jelen, a jövőnk.
Isten fia, Megváltónk,
örök Üdvözítőnk,
valóban feltámadtál!
Legutóbbi módosítás: 2015.04.02. @ 17:00 :: D. Bencze Erzsébet
