Mint selyemhernyó a levél fonákján,
begubózva várjuk az éltető napot,
erőt gyűjtve a tavaszra, nyárra,
feledve múlt időt, hisz vége, láthatod.
Ránk pillant a hajnal didergősen,
de már mosolyognak a duzzadó rügyek,
árnyéka lesz újra a világnak,
ahogy az április jő, s felénk üget.
Bolond idő, bolond szél, bolond tavasz!
Csodára vár a fű meg a barka,
zsendül a leveles ág, bogár éled,
zöld a rét, kék a százszorszép rajta.
Nézd, visszajött a rozsdafarkú is,
a lugas végén riadva rebben,
egy harmatcseppben fürdik a reggel,
az Univerzum elfér a tenyeredben.
Ébred az élet. Színes, gyönyörű.
Cikornyás felhők futnak a háztetők fölött.
Csak a selyemhernyók alszanak még,
álmukat szövik a kert eperfái között.
