MINTHA SZERETNE
szent hiábavalóság tűlevelű ünnep
függ;leges égretörő életfa
kereszt-elágazások rajta valahány
toboz megannyi teremtő isten
madarak étke asztalok dísze
szárnyon forgó hártyás mag
bekóborolja a világot hegygerincig
a magunké meghajlik kelletlenül
túlterhelt ágakon csak hiú díszek
hű hívságok édes vagy gömbölyű
minden látszatra tökéletes
hát itt ülünk a meleg szobában
odakint a világ s a világosság
szűkösen kimérve hiábavaló
már csak a tavaszra várunk
hogy visszatérjünk mint a madarak
visszatérjünk rügyfakasztó
valóságba álmainkból
odakint a szél orgonál
csonka oszlopok a fák
oltárkő a hegy didereg
néhány égrenyílott ág
Radnai István költő, író 1939-ben született Budapesten. Megélhetése és szakmai tanulmányai a gazdasági élethez kötötték ugyan, de az 1970-es évek elején félszáz verset, prózát, publicisztikát közöltek tőle rangos folyóiratok, hetilapok. Ismeretlen okokból nem publikálhatott 1975 után, majd a későbbi években több egyéni körülmény is hátráltatta pályája kibontakozását. 2009 óta ismét megjelennek írásai kiadói antológiákban és több mint húsz irodalmi folyóiratban, idehaza és a határokon túl is.
„Radnai István új kötete vallomásos áradásukkal, megkapó versek szép és felkavaró hatású gyűjteménye. Táguló élményszférák és színesen vibráló üzenetek érzékletessége közvetíti a személyiség intim hangulataitól a jelenkor társadalmi nyomorúságain keresztül a történelmi létvesztés súlyos válságáig mindazokat az egzisztenciális jelentőségű sorstapasztalatokat, amelyek a ma emberét meghatározzák.”
Bertha Zoltán
Radnai István eddig megjelent kötetei:
BŰNKEHELY (versek), Littera Nova, 2010
VALAHOL (novellák), Littera Nova, 2011
TILALMAK KERTJE (válogatott versek), Literra Nova, 2012
VILÁGTEST A LÁTHATÓ FÉNYBEN (versek), RÍM Kiadó, 2013
RADNAI ISTVÁN: Tűlevelű ünnep
Szerkesztette: Gyimesi László
A borítót tervezte és a grafikákat készítette:
Ádám Zsófia
CÍM?
Az élmény szépsége mint lekerekítettség ritkán dominál a kötet versszövegeiben. A hagyományos motívumok használatát kimerítve vagy megunva, a szerkezeti (sőt: gondolati) lekerekítettség, az olvasó befogadókészségének igénybevétele mellett a költő merészebb, spontán belső ingerekre reagál. Ámde legtöbb esetben – történelmi és társadalmi kihívások, a lebontott vagy feldarabolt-felrobbantott térnek és időnek az emberi morálra gyakorolt kockázatai elől sem zárkózik el. Nem látványosan felnagyított kataklizmák kihívásait közvetítő, fogalomrendszerében is felnagyított költészet a Radnai Istváné… Az öregség és keserű élmények hatására a testi megtöretettség és lelki traumák hajszálgyökereit a gyermekkorig visszamenőleg bármikor képes kiásni, s a szülők, a „boldog” elődök intelmei is ott kísértenek a visszafogottabb lírai vershelyzetekben. Számomra, aki jó néhány esztendeje közelről olvashattam Radnai költeményeit, néhány tömör, rövid vers jelentette ezúttal az igazi meglepetést. A kortárs költő, franciás műveltségének köszönhetően, éppúgy meg tud lepni erotikus Baudelaire-élményével, akárcsak a kétellyel és a feltartóztathatatlan szomorúsággal, melyet a romló világ céljavesztettsége, a kóros elidegenedés vált ki belőle.
Lászlóffy Csaba
GYERTYAGYÚJTÓ
mai angyalok kitárult ablakokban
karácsony túlélte a háborúkat
anyám nagyanyám szárnyai maradtak
csak a test csak a lélek csak az emlék
karácsonyfánk tűlevelei elváltak az ágtól
díszei vagytok az egykori dobozban
M E G H Í V Ó
A Hungarovox Kiadó és a Művészetbarátok Egyesülete
tisztelettel és szeretettel meghívja Önt,
kedves Hozzátartozóit, Barátait
Költészet Napi rendezvényre
BÁRDOS ATTILA: Le a mélybe (versek)
Ismerteti: Payer Imre költő, irodalomtörténész
RADNAI ISTVÁN: Tűlevelű ünnep (versek)
Ismerteti:Bak Rita költő, kritikus
KAISER LÁSZLÓ énekelt versei – DINNYÉS JÓZSEF dallamai
Perlekedő élet (CD)
Ismertetik a szerzők
Házigazda:
Geröly Tibor, az Egyesület elnöke
Közreműködik:
Bolberitz Zsófia előadóművész
Helyszín: Erzsébetvárosi Közösségi Ház
Budapest VII. Wesselényi u. 17.
Időpont: 2015. április 8. (szerda) 17:30
Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió
1137 Bp., Radnóti M. u. 11.
RIPORT AZ ARCHÍVUMBÓL
úriszoba nappali antik bérházak
csak a körfolyosó fut körbe
lakó magárazárva a villanyt
nem tudja fizetni már
olykor egy horgolt terítőt
leránt a macska herendi
tányéron penészes falat
a városmag kiszárad összeroskad
vénkisasszony a múlt
kissé eklektikus mint temet;kertek
egy könyvjelző csúszik ki
a poros könyvből
eltörik az utolsó szemüveg
hályog tölti meg a szobát
fűtetlenül hideg
SÍR NÉLKÜLI FELIRAT
nem vagy mielőtt lettél volna
gyász nem kísérte elvesztésedet
megkönnyebbülés letett gond
menekülés az önzésbe
szerelem-paródia
hideg műszerek és hűvös agy
mint a kocsmai részeg
aki tettét bánva
bicskáját megtörli
mielőtt szalonnázna
ÉVGYŰRŰIM VÉKONYODNAK
újra temetjük a fákat átültetjük a gyökereinket
mégis egy-egy ág leszárad s kitikkad feslik a kérge
mint akit a levegő vagy a politika mérgez
félrevert harangot kong a hamis ünnep
amikor a hóhérok koszorúznak csiklandozz meg
hogy nevetni tudjak és elfogadjam az ostobaságot
s a birkát mind egy felé tart lelegel minden virágot
a temetői fák bölcsek maradandók
őrséget állnak a sírjukhoz elkísérnek
egymásra rétegelt kiürült esztendők
nem könyvből tanultam a történelmet
mint akinek szemében könnygáz égett
ködben látom visszanézve a lehetőséget
levelek vagyunk akik a fákon áttelelnek
HETVENEDIK TAVASZOD
„egysejtűvé alacsonyodva életben lehet maradni”
(Tóth Éva: Hóhatár)
egysejtűvé magadat a gyerekkor előtti
létbe egy tengerszem közepébe tölti
a fájdalom megérted meg kell értened
az ajtón hol megtorpan az értelem
áttörni nem fogod s az anyaöl amely
kidobott a világba ahol élvezkedik a korhely
elporladt rég s magad is poros talon
csont izom és belső szervek
ellened szervezkednek
ambícióid nagyok
s ahol csúcs
ahová jutsz
juszt
sincs egy fenyő sem
törpe sem gyalog
tűvé karcsult ősöd
ereszkedő ködben andalog
már másodszor kaptunk esélyt
tettünk-e valamit ezért
s azért hogy ne múljon ki mint nátha
egy tüsszentésben hátha
hátha most kezdünk valamit vele
mint anyád ép fél szeme
hunyorogsz s ő aki az öröklétbe
akire települt a zsarnok béke
úgy ment el úgy
hitte a kis vagyon amit rád hagyott
s a gének hogy nyugton aludj
elég lesz remények ablakok
lesznek az útlevélben
s egysejtű
ként fertőzve a világot
nem érhet semmi szégyen
sok sejted kerítve virágot
s kertet
mint akit szemmel vertek
utadat ugyan átkozottan járod
mert öröktől örökké a járom
lett volna rajtad
hogy fejedet dacosan meghajtsad
anyád a kézcsókra megtanított
nem hittünk benne hogy akit virsli andalított
s a májusi sörök
azok hatalma nem örök
most a sejttelen csak sejtett létben
most hogy anyád korát túlélted
és a két sejtből lett egyre
visszanézel és feljutsz a hegyre
ahová néhány kortársad eljutott
letekintve látni enged a sorsod
a tízedikről tengerszem ablakot
s az életed sejtjeit már télikabát nélkül hordod
LAIKUS FECSEGÉS
van-e oka célja lebegek a valóság felett
érzem akadozik lemerül végleg az elem
még keresem hol a cél és honnan ered
látod öreg az ember s az ész beleszorul
mennyi felesleges kopik ég bele az agyba
akaratot kaptunk teljesíthetetlen sorsul
s minden jóakarónk s ellenségünk zagyva
árnyakat lebegtet különösen felhős napokon
a napot sem látjuk mely egyedül világos
csábít vagy nemesít s mire az alkalom
mire ébresztenek a hajnali kába álmok
már találkozom veled s vele mikor
talán ha agysejtjeimet megkeverte a kor
és szívemben göb tüdőmben sipoly
JÁROK FÖLDHÖZ RAGADT ORRAL
már nem keresek vérző ciklusú
asszonyokat szül;szobáimban
a versek metszés nélkül kitüremkednek
leülnek lábad elé mert azonnal
talpra állnak mint szavannai csordák
virágokat legel; borjai
szájon csókoltam egy fűszálat
AZ UTOLSÓ ÉVSZAK
szép szőlő édes az ősz
mustot könnyezik mazsolává
töpörödöm eszencia
mindent lepárol
bennem a napfény
a szerelmek ízét
csalódások savait
bor leszek óbor
palackom rám száradt
bőrköpenyem
csontok magvai egykor
elszórom mint
ölem áporodott hímspóráit
kikeltek már a tavirózsák
lányölek feszes edénye
erénytelenül vágyik az őszre
amikor lomb hull
és csak ott látunk vért
gubicsot nem inkubál
aszú méhe de utat
nyit szemérmetlen darazsaknak
fürtösen terem a magány
szemeznek egymásból
a szüretelők de a puttonyt
már nehezen bírják
a bírvágy és a még leng;
kertkapuk lassan néptelenednek
ha ködöt ültet az ősz
és delénkendőt köt fel a nap
amúgy özvegy-asszonyosan
LÁZKÉPZETEK
„Csak képzete marad itt előttem,
Oly közel, ha úgy hiszem, hogy nézlek,
S magam úgy tudom, hogy tudlak téged”
(Fernando Pessoa: Elemzés – Pál Ferenc fordítása)
ma éjjel már karnevál hercege voltam s meghaltam
február huszonkilenc ritka varázs tombol a hús
táncförgetegben nézlek téged oly közel a képzetedhez
fekete lagúnák éjszakája majdnem csillagtalan
eveznek a tarka gondolatok rikoltva bortól
észveszejtő hosszú magányos evezőkkel
ruhám felúszik a vízre köpenyemre sorsot vetnek
lassan készülök nekem csak hamvaim maradnak
hogyan akarok feltámadni nárdusolajtól
a nyugati parton itt előttem tudlak téged
ma éjjel mielőtt szolgálatom lejár karneváli
ficamherceg vagyok brokátban selymek és selmák
suhognak körülöttem hatalmas tomporuk párna
de álomra nem hajtom fejem állom nem látva
tudva rólad belsőmön a homály lelke átvilágol
egy más világból a karneválból ahol az életparádé
valóka élet csodálom lant nyakatekerve
parókám porzik a rizsa ellepi számat kid;l
a zsákba embert halászok aki hisz üdvözöltem
hát üdvözül ha leszáll velem mélyen a lagúnára
körülúszunk tehetetlen néhány kiköt;oszlopot
nem gondolunk a halálra kikötötték a hangos
gondolatot felettünk csillag énekel szünetet
hallod ne hidd hogy csend egy felhő átúszik
és csen tőlünk egy böjtöt érdemlő életet
hamu és olaj korrumpáljuk az isteneinket
Nem tudom mikor szerkesztettem fel egy kötet bemutatóját másfél napig… Elnézést kérek a költőtől, Istvántól, de Ő a hibás.
Megengedte, hogy a verseskötetében válogathassak kedvem szerint. De az képtelenség, hogy csak pergessem a virtuális lapokat, és rá- rábökjek egy-egy versre. Ha nem is teljes figyelmemmel, ha nem is kellő időt szánva némelyikre, de elolvastam mindet. Ajándék volt ez nekem, Istvánnak talán bosszúság. És azt is tudom, hogy mindenki más verseket választott volna ide a cikkbe. (Milyen jó, hogy mindenkinek más tetszik!)
Megpróbáltam a lehetetlent… De azt hiszem, az jár jól, aki elolvassa az összes verset – mint én.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: H.Pulai Éva
