Ha megbasznám a slamszakmát,
én nem használnék óvszert,
hogy szülessen sok slammer, kiknél
van stílus, meg módszer, mert most nincs.
És ez így bizony hót szar,
de ezért a sok fake-t utáld, ne a műfajt te kis ótvar.
A rákodat pudinggal gyógyítsa Dr. Oetker,
jóindulatból erős vagyok, mint prolikból az öt ker.
Az altruizmus egyetemén lehetnék a rektor, hisz
kocsizni is elvinnélek, ahogy Akhilleusz Hektort.
Kár, hogy nem vagy otthon görögökben,
mert ez hulla jó poén volt,
az egódat úgy töröm szét, mint Tarkovszkij a tükrét,
keresd később aztán a szilánkokban magad,
vagy ha hatottak a szavak, a szélbe csak úgy szórd szét,
hogy megtalálhassalak. És te is megtalálhass,
úgy is ott rejlünk mi, benne minden másban,
együtt a nagy közös semmibe lódulásban,
az egészben, a semmiben, a részben, a részletekben,
ahol az Ördögöt is Isten játssza, egyre részegebben.
És éjjelente lopni jár a részeg Isten is talán.
Kopott kabátja mély zsebébe csenve rámol zsemlét.
És eképp hitem ha volt, e képpel messze szállt,
mosdókagyló szélére hányt utolsó korty öröklét.
Mi vár ha akad néha kedv, hasadt tükörbe nézni.
Kopott kabátka rajtam, zsebébe zsemlét tömtem,
és blokk az róla nincsen. Lopós kis isten lett belőlem,
apró, tolvaj isten.
