Hajnali dérrel küzd még a reggeli sugár,
de kora-bimbóját kinyitotta már számtalan virág.
Zöldbe hajt az egész határ.
Lassan lépegetve
élvezem csábító parfümjét az illanó szélnek,
átengedem magam az erejének.
Melegszik a lég,
szárítva föl a hajnal derét.
Végig fekszem az üde, friss füvön,
nem zavar, ha lábaimon átoson egy tücsök.
Mozdul valami lent a fűszálak alatt;
néhány hangya csak,
mi keresi élelmét szorgosan.
Hátamon fekve mélázom csendben:
ha az a bárányfelhő fönt, hirtelen megeredne,
olyan lennék, mint a bogár,
bújnék egy levél fedezéke alá.
Ahogyan fordulok, elém száll egy lepke.
Virágját nem sokáig hagyja őrizetlen.
Elpihen, majd könnyű szárnyait újra megtáncoltatja.
Mellé repül egy méh is, a nektár vonzza,
nem harcolnak mégsem, megosztoznak rajta.
Hálából a virág legszebb szirmait kibontja.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.03. @ 13:27 :: Katona József