Bevillanó
Koosán Ildikó
Bevillanó táj az emlék,
zöldnyirkos hűse megcsapott,
vén tölgyes alján mintha lennék,
lombárnyék szűri a napot.
Sziklacsúcs felhőben lapul,
őr isten álmai felett,
időm a tegnap kráterébe hull
míg felröpít, hogy ott legyek.
2015. április 26.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.27. @ 18:50 :: Koosán Ildikó
