Kovács Linda : Régen édes

Ma is libabőrös lettem.

Épp nyitottam a vaskaput,

hogy belépjek a lépcsőházba.

“Már csak 21 lépcső a meleg szobáig”

– gondoltam. De akkor a nevemet hallottam,

S az ismerő hang hallatán a nyakamon

olyan gyorsan álltak fel a szőrszálak,                – ezt egy kicsit költőibben nem lehetne?

hogy magam is beleremegtem.

……..

Megfordulok. Kapkodom a levegőt,

s a szívem 200-at ver.

Hogy megint hallom az ismerős hangot,

melyet azt hittem, már régen elfelejtettem.

Tévedtem. Nem először.

Lassan megfordulok, s mikor megpillantom

őt, a régen édeset, a soha el nem feledettet,

érzem, ahogyan a libabőr végigcikáz

egész testemen.

———————————————————————

Kedves Linda! Az ötlet nem rossz, de javaslom dolgozz még rajta. Nem ártana az igeidőket egyeztetni, és a fölösleges szóismétléseket kiküszöbölni. Jó munkát!   Üdv: Zsó

Legutóbbi módosítás: 2015.04.17. @ 10:34 :: Kovács Linda
Szerző Kovács Linda 12 Írás
Az élet fájdalmas forgatagában - amennyire lehet - könnyítsük meg egymást terhei alól. Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. /József Attila- Thomas Mann üdvözlése/