Ó, Földanya. ma miért
olyan szűkszavú a szél?
Talán azért van ily csend,
hogy tisztábban hallhassuk,
ahogy fagyott pánsípok
gurulnak zörögve szét?
Ó, drága Hold, hol marad
a rég beígért tavasz?
Mert itt e dermedt tájon
a deres palástú, vén,
garázda tél még most is,
egyre csak havat lehel.
És, ti, égi mezőkön
legelő csillagnyájak,
mondjátok meg énnekem,
hallja-e Isten föntről;
pataknak suttogását,
s a pacsirta énekét?
Ó, te, kedves Nap fivér,
mikor hinted mosolyod
hőn szeretett népedre?
Mert a kopasz ágak közt,
már vígan süvít a szél,
s rügyet csak fényed bonthat.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.04. @ 08:19 :: Nagygyörgy Erzsébet
