Szép vagyok! Mind közt a legszebb!
Hasonló sincs égen-földön:
leánya az isteneknek
kincseivel kell törődjön.
Hajam ében, térdemig ér,
két rubint-sor fogja kontyba.
Vállam ma szeplőtlen s ledér,
testem selyembrokát foglya.
Tükröm fontsor-időkbe lát,
– fordít jövőt, múltat s jelent,
ködökből épít új varázst,
szem-szájnak mi üdvöt jelent.
Szép vagyok… Hegyet vakító
tenger csillámán születtem,
igazgyöngyház-fényű kagyló
ringatott hullám-ölekben.
Trónom dísze Hold virága,
négyszer hét nap vonta bronzba,
szirmok éji lobbanása
felhőálmom aranyozza…
Ciprus nevelt győzelemre,
szolgám párduc vagy oroszlán,
s ki fejet hajt kebelemre:
annak lelke szűz borostyán!
Adonisz ő – ritka vendég!
Sebet hoz korallnyi számra…
Tudom, benne Világ zeng még,
övé szívem kondulása!
Hephaistos övét letettem,
aggó bujaság nem izgat,
Cupido nyilát nevettem
s most igéz, mint rózsaillat!
Óh, Adonisz! Meddig várjak
tükröm és az Olymph előtt?
Röpítsen hozzám varázslat,
öklelőm legyen rőt erőd!
Legutóbbi módosítás: 2015.04.17. @ 13:47 :: Pásztor Attila - Atyla
